A húsvét ünnepe a niceai zsinat óta (325) a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap. Mivel ez az időpont folyton változik, mozgó ünnep. A népi hagyományok szerint a húsvét virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart. Virágvasárnapra esett a barkaszentelés, a kiszebábúzás és a villőzés. A locsolódás előtti napokat különböző szokások tették izgalmassá és emlékezetessé.


Nagycsütörtöktől harangszó nélkül, nagypéntek boszorkányleplezés és herélés

„A harangok elmentek Rómába!” Nagycsütörtöktől nagyszombat délutánjáig harangok helyett kelepek szóltak.”

A lányoknak és az asszonyoknak nagypénteken különleges teendőik voltak. Ezen a napon egy kicsit levágtak a hajuk végéből, hogy hosszabbra nőjön és a moly ne essen bele. Napfelkelte előtt az ajtókat és az ablakokat kinyitották, hogy az ágyneműt a nagypénteki szél járja át, és moly ne essen bele. Sok asszony az ágyneműt és más szövevényt a tornácra, kerítésre rakta, hogy jobban szellőzzön. Nagypéntek napján lehullott a titok leple, ekkor kiderülhetett, hogy kik a falu boszorkái. Csupán egy fakanálra volt szükség méghozzá olyan fakanálra, amivel a festéket kevergették a húsvéti tojáshoz. Erre kellet egy lyukat fúrni, s aki ezen átnézett a templomban mise közben megláthatta ki a boszorkány. A boszorkányok az oltárnak, vagy az úrasztalának háttal ülnek és nagy szarvuk van. Miután meglátta az illető kik a boszorkányok, a templomból ki kellett jöjjön és a keresztes úton át kell fusson. Így a boszorkányok nem tudnak ártani a kíváncsiskodó személynek. A gazdák ezen a napon herélték az állataikat. A herélés végezetével a gazdasszony délutánra elkészítette a here pörköltet. Érdekes, hogy Korondon, nagypénteken a halon kívül semmiféle húsfélét vagy zsírosat nem fogyasztanak, sokan még a kenyeret, tojást, tejet sem eszik meg, a lótököt viszont megették. Ekkor itták meg a pálinkát is, miközben a beszélgetés, a szórakozás sokszor az éjszakába nyúlt.

Ha nagypénteken sok eső esik a nép úgy tartja és napjainkban is úgy tartják az állatokat tartó emberek, hogy a nyár folyamán sok lesz a májmétely, sok juh és szarvasmarha megbetegszik.


A legények húsvétvasárnap öntöznek

A leányok vasárnap festették meg a tojásokat. A tojás eredeti jelképe a termékenység, az új élet- „ Ahogy krisztus áttörte a sír bilincsét, úgy bújik elő az új élet, a kis csibe is a tojás börtönéből.” A tojás festés módszerei tájegységenként változott és változik. A legegyszerűbb mód : hagymalevél vagy zöld dió levél főzetében mártották a tojást, amelyet virágmintákkal vagy levélmintákkal borítottak be. A tojásírást viasszal végezték, megolvadt viasszal írtak a tojásra, s ha megszáradt festékbe mártották, a színes tojásról, letörték a viaszt, a helye sárgásfehér maradt. Nagyobb ügyességet igényelt karcolással, vakarással díszített tojások. A megfestett tojásokra egy éles tárggyal díszítő motívumokat karcolta.. A legények Húsvét vasárnapjának estéjén jártak locsolkodni a lányos házakhoz, útjukat zeneszó kísérte a leányok borral, tésztával és festett tojással várták őket.


Vízbevetlé hétfő

Hétfő reggel a kisebb fiúk járták a házakat, ahol piros tojást, pénzt vagy kalácsot kaptak az öntözésért. Eredetileg kútból húzott hidegvízzel öntözték a lányokat, helyenként meg is vesszőzték őket. Mindkettő a jelképes megtermékenyítést a rituális megtisztulást jelenti. Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakas lövés. Először perbe fogtak egy kakast, búcsúztatót mondtak, majd íjjal és nyílvesszővel célba vették a kakast, ha a nyíl a kakas szívébe fúródott véget ért a játék, amit kakas vacsora kísért.


„Komatálat hoztam, fel is koszorúztam..”

Fehérvasárnapi szokás volt faluhelyen a húsvét zárására, hogy fiatal lányok lány barátnőjüknek, fiú barátjuknak komatálat küldtek. Ez a komatál, kaláccsal, tojással, borral megpakolva a sírig tartó barátság megkötését jelképezte. A komatál címzettje ha megkapta a tálat egy másikat küldött cserébe helyébe, így fogadta el az örök barátságot. Ha egy legény a kedvesének küldött ételt, italt, azt mátkatálnak nevezték.